ÉDEN HOTEL

Nézd az Éden Hotel adásait hétfőtől csütörtökig 21:15-kor!

ÉDEN HOTEL: HÉTFŐ-CSÜTÖRTÖK 21.15

ÉDEN KOKTÉL: KEDD-PÉNTEK 18.15

ÉDEN 18+: PÉNTEK 22.15

ÉDEN HOTEL - ÖSSZEFOGLALÓ: HÉTFŐ 18.15;

Horváth Éva

Horváth Éva műsorvezető.
Az Éden Hotel műsorvezetője 1998-ban került a rivaldafénybe, amikor Magyarország szépségkirálynőjévé választották. Modell és műsorvezető, emellett hazánk legszebb hajkoronájának birtokosa egy női magazin szerint. Vezetett már reggeli műsort, szerepelt táncversenyen, mostani szerepében pedig az Éden Hotel vendégeit fogja terelgetni hétköznap esténként a VIASAT3 képernyőjén. Személyes tapasztalat is segíti majd, hogy beleélje magát az összezárt játékosok helyzetébe, hiszen egy Argentínában forgatott reality-n már ő is átélhette, milyen az, ha sokadmagával kamerák figyelik az embert egész nap.
Éva szabadidejében sokat sportol: fut, boxol és bikram jógára jár. Nagyon szeret búvárkodni és utazni, álma, hogy minél több csodálatos helyre jusson el a világon.
 
 Horváth Éva: "Ez volt életem legnagyobb kalandja!"
Viasat3 képernyőjén egy új stratégiai játék, az Éden Hotel. A műsorvezető a gyönyörű Horváth Éva, aki eddigi karrierje csúcsának érzi ezt a feladatot.
A két hónapos forgatás a messzi Kolumbia mesebeli helyszínein zajlott. Kezdetben öt lányt és öt fiút küldtek kia dél-amerikai országba, majd a később érkezőkkel a szerkesztők csak bonyolították a helyzetet. Éva - saját bevallása szerint - szívesen lett volna a versenyzők helyében is, de a műsorvezetői feladatnak persze jobban örült.
"Egy hetet gondolkodtam a felkérésen, mielőtt eldöntöttem, hogy megyek! Életem legjobb döntésének bizonyult. Egy teljesen más életritmusú helyre csöppentünk, csodaszép környezetbe, mondhatni a nyugalom szigetére. De természetesen sok feladatom volt, zajlott a munka rendesen. Két hónap alatt az Éden Hotel rabjává váltam, remélem a nézők sem lesznek ezzel másképp!" - mesélte Éva.

Nemrég tért haza Horvát Éva, aki többedmagával két hónapig forgatta Kolumbiában az Éden Hotel című realityt. A munka mellett, bőven jutott ideje városnézésre is, így rengeteg élményt szerzett.
Sajnos minden emberben vannak sztereotípiák, nem csak egymással-, hanem országokkal szemben is. Nyilván ezek engem is befolyásoltak, de mivel a stáb egy része már forgatott kint, megnyugtattak hogy nincs mitől tartani. Ennek ellenére amikor kiérkeztünk, egy darabig még voltak félelmeim.

Például, amikor először elmentem futni a tengerpartra és láttam a helyi halászokat, illetve a kis bungalókat, megfordult a fejemben, hogy butaság egyedül – a többiek tudta nélkül – elhagynom a szállodát. De később kiderült, hogy felesleges ettől tartani, mert sokkal nagyobb veszélyt jelentettek ránk a tűzlegyek.

Ez egy nagyon sunyi kis rovar mert nem érzi az ember a csípését. Olyasmi, mint egy kis muslica, emiatt csak ritkán lehet észrevenni. A csípése nyomán egy piros udvar keletkezik, amiből a vér is kiserken. Az csípés legnagyobb veszélye, hogy ha vakarjuk, akkor szétáramlik a méreganyag a szervezetben és több csípés esetén, rövid időn belül elefánt méretűvé dagadhat a bokánk. A stáb tagjai közül, többen is kórházba kerültek, nem tudták folytatni a munkát.
Voltak pihenőnapjaim, volt amikor csak a ceremóniákra kellett bemennem és olyan is amikor egész nap dolgoztam. De alapvetően ez a műsor, számomra is mindennapi elfoglaltságot jelentett, hiszen nem lehet úgy bekapcsolódni egy játékba, ha nem vagy ott a szerkesztőségben és nem követed nyomon az eseményeket. Minden reggelt azzal kezdtem, hogy megnéztem mi történt előző éjszaka. A délelőtt folyamán sokszor volt alkalmam pihenni és napozni, de délután már mentem vissza forgatni.
A rossz idő, gyakran rányomta a bélyegét a forgatásra. Voltak olyan napok, amikor egész nap felkonfokat kellett volna venni, de az esőzés nagyban megnehezítette a munkánkat: le kellett fedni a kamerát, elázott a sminkem, stb. Tehát egy kicsit macerás volt, de ezt leszámítva én szerettem ezt az időjárást is. Az ottani éghajlat teljesen eltér a miénktől. Olyan monszunesők voltak, amik számomra kuriózumot jelentettek, ráadásul mindehhez meleg is volt.
A rengeteg víztől előjöttek az óriásbékák is a szállodában. Kolumbia nagy része nincs csatornázva, emiatt esőzéskor alig lehetett közlekedni az utakon: elakadtak a vízben az autók és a motorosok is. Lássuk be, ilyet nem minden nap lát az ember. A kint tartózkodásom minden egyes pillanatát csodaként éltem meg és próbáltam magamba szívni a hely energiáit.
A legemlékezetesebb talán az volt, mikor találkoztam Pepével, a lajhárral. Ölbe vettük őt és teljesen elvarázsolt bennünket. Olyan bamba és ártatlan volt, hogy mindannyian rögtön szerelembe estünk.
Peru csodálatos volt és egy gyerekkori álmom vált valóra, azzal, hogy oda is eljutottam. Úgy gondoltam, hogy ha már Dél-Amerikában járok, óriási hiba lenne kihagyni. Vannak olyan dolgok, amit látnunk kell mielőtt meghalunk, számomra ilyen volt a Machu Picchu és nem is csalódtam.
Egyelőre úgy tűnik, hogy úton van, de két hónap ruhamentes időszakom volt. Most már egy kicsit kezd aggasztani, mert az egész nyári ruhatáram – a Sugarbird kollekcióm – abban a bőröndben van, aminek az elvesztése nagyon bántana.
Igen, de kint abszolút nyugodtan viseltem, annak ellenére, hogy három flipp-flopp papucs és négy ruha volt nálam. Vettem hozzá kint még négyet, így két hónapig nyolc ruhával tökéletesen jól elvoltam. És bevallom, nem hiányzott az itthon megszokott napi szintű divatozás.
Kolumbia
Dél-Amerika északnyugati részén fekvő ország. Hivatalos neve Kolumbiai Köztársaság, fővárosa Bogotá. Nevét a kontinens európai felfedezőjéről, Kolumbusz Kristófról kapta. A szárazföldön keleten Venezuela, délkeleten Brazília, délen Ecuador és Peru, északnyugaton pedig Panama határolja. Mind az Atlanti-, mind pedig a Csendes-óceánnon van partszakasza.